Soha sem hittem,hogy így tud fájni
Hogy a nevetés könnyeké tud válni
Néha sírok,néha nevetek
Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek!"
"Minden embernek jutott egy-egy csalódás,bánat,mert ez a lét.Ne hidd soha,hogy boldogabb a másik,mert mindenki keresztként hordja életét.Te gyújtottad a szívemet lángra,
Hogy aztán eltipord a sárba!
Ha meg tudtál tanítani,hogy csak álmokkal szép az élet
Taníts meg most arra is,hogy felejtenem kell téged.
"Csalódni abban,kit szívből szerettünk,
Szívünk megszakad hiába szenvedünk.
Dacolni némán,hogy nem fáj,ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán."
"Minek a rózsa,ha tövis övezi?
Minek az élet,ha könnyekkel van teli?
Minek a szív,ha rajta gyász lebeg?
Minek az élet,ha senki sem szeret?"